Jún
23
2024
04:47
Csepegtető öntözés tartályból
Az öntözőrendszer kiépítése korábban gazdaságokra, üvegházakra, gyümölcsösökre és palántanevelőkre volt jellemző, mára azonban egyre elterjedtebbé vált a háztáji felhasználók körében is. A használata rengeteg előnnyel jár, melynek talán legfontosabb része az idő és pénz megtakarítása, és persze a kényelem. A megfelelő öntözés mellett növényeink gyökerei mélyebben a föld alá nyúlnak, így kevésbé lesznek hajlamosak a kiszáradásra. A locsolások számát így ritkítani is tudjuk. Ezzel nemcsak időt, de az egyre értékesebbé váló vizet is megtakaríthatunk. Az olyan helyszíneken, ahol nem áll rendelkezésre közvetlen áram és vízvételi pont, kiváló megoldás a gravitációs öntözés. A csepegtető szalagos rendszer kiépítése olcsó és egyszerű. Csupán egy víztároló edényre van szükségünk, a megfelelő hosszúságú szalagra és csatlakozókra.
Csepegtető öntözés előnyei
Gravitációs öntözőrendszer kiépítése a legegyszerűbb az összes öntözőrendszer között, használata pedig számos előnnyel jár. A lassan, csepegtetve, közvetlenül a gyökerekhez kijuttatott víz a folyamatosan látja el nedvességgel a növény gyökérzetét.
Használatával vizet spórolhatunk, hiszen a szalag egyre mélyebb rétegbe hatolva, lassan áztatja a talajt. Párolgásból, illetve vízelfolyásból minimális vízveszteség keletkezik, hiszen csak oda megy, ahol szükség van rá. Kizárólag a sorok mentén öntöz, így a sorok között nővő gyomnövények nem kapnak nedvességet, számuk lecsökken. A kiszáradás és a gyomok ellen védekezhetünk talajtakarással is, melyről itt írtunk.
Szemben a billenőfejes, vagy slagos öntözéssel, csak a gyökérzónában nedvesíti a talajt. Nem jut sem közvetlenül, sem közvetetten víz a levelekre. Ez azért fontos, mert a talajról felcsapódó vízcseppek felverhetik a talajban lévő gombaspórákat. Ezzel növelve a megbetegedés lehetőségét. Továbbá a levelet érő víz perzselő hatással is lehet a kultúrnövényre.
A lassú öntözés nem tömöríti a talajt, amiért például az uborka kifejezetten hálás. Nem mossa ki a gyökereket, sőt megfelelő öntözéssel mélyebb gyökérzet növesztésére sarkallja a növényt. Ezzel egészségesebb és ellenállóbb lesz a betegségekkel és kiszáradással szemben. A talaj mélyebb rétegeiből is fel tudja venni a vizet, illetve tápanyagot. A gyökérzet, és a növény megfelelő fejlődésében segítségünkre lehet még a mikorrhiza gomba is, melyről korábbi blogbejegyzésünkben írtunk.
A csepegtető szalagot kedvünkre átalakíthatjuk akár letelepítést követően is. Elvehetünk, vagy hozzáadhatunk újabb sort, ahogy a növények kerülnek ki, illetve be az ágyásba.
Mire kell odafigyelni?
A csepegtető szalagon megadott hosszúságban apró vágások vannak. Ezen keresztül jut ki a víz. Ezek a viszonylag kicsi lyukak könnyedén eltömődhetnek, idővel vízkövesedhetnek. Érdemes mindig tiszta, lehetőleg lágy vizet (például esővizet) használni az öntözéshez. Ajánlott, hogy a csepegtetőszalaghoz csatlakoztatott edény sötét színű legyen, vagy érdemes letakarni sötét színű ponyvával, amin a napfény nem jut át. Így elkerülhetjük a víz algásodását, ami eltömítheti a szalagot.
Az öntözőrendszer egyszerűsége sajnos jár némi hátránnyal is, hiszen nem tudjuk szabályozni melyik növény mennyi nedvességet kapjon. Érdemes egy sorban hasonló vízigényű növényeket ültetni. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, talajnedvesség érzékelő használatával meg tudjuk állapítani, hogy elég vízhez jut-e a gyökérzet.
A növényeken felül érdemes még a talaj típusára is odafigyelni. Míg a homokos talajon könnyedén elfolyik a víz, addig az agyagos talaj sokkal jobban tartja a nedvességet. Többféle lyuktávolsággal lehet kapni csepegtető szalagot. Homokos talajon 30, termőtalajon 45, míg agyagos talajon 60 centiméterenkénti lyuktávolságú szalag javasolt.
Üzemeltetés
A gravitációs rendszerű öntözéshez szükségünk lesz csepegtető szalagra, csatlakozókra és egy víztárolóra, aminek a csapja legalább egy szintben, vagy jobb, ha kicsit feljebb van az ágyások szintjénél.
Víztároló edény lehet egy 1000 literes IBC tartály, vagy akár egy csappal felszerelt nagyobb méretű hordó is. Érdemes zárttá tenni, hogy ne tudjon szennyeződés bejutni a vízbe. Ha nem sötét színű a tároló edény, akkor érdemes lefesteni, vagy leponyvázni, hiszen viszonylag hamar bealgásodik a víz.
A csepegtető szalagok működéséhez 0,7-1,2 bar nyomás szükséges, így érdemes a víztárolót egy kicsit feljebb elhelyezni az ágyásokhoz képest. Személyes tapasztalatunk, hogy kb. 20-30 centiméter szintkülönbség is elegendő már egy kiskert számára.
Jó tudni
A csepegtető szalagot úgy helyezzük ki, hogy a kék csík, vagyis a vágások legyenek felül! Ebben az esetben mindig marad víz a csőben, így az nem szárad ki. Ezáltal nem tudnak kicsapódni belőle az ásványi sók, és nem tömítik el a lyukakat megnövelve ezzel az öntözőrendszerünk élettartalmát.
Az esetleges szennyeződések eltávolításához a csepegtető szalagot évente 1-2 alkalommal érdemes végig mosni. Egyszerre mindig csak egy sorral dolgozzunk. Távolítsuk el a végdugót, majd normál nyomással engedjük át rajta a vizet, míg kifolyik rajta a szennyeződés. Ezt követően helyezzük vissza a dugót és ismételjük meg minden sorral a műveletet.
A csepegtető szalagos öntözés során ritkább, de hosszabban tartó öntözés javasolt. A talaj mélyebb rétegeit 30-40 cm mélységig áztassuk be és két öntözés között várjuk meg, míg kiszárad a talaj. Ezzel a módszerrel, szemben a felszíni 1-2 perces öntözéssel, a gyökérzet mélyebbre nyúlását ösztönözzük. A növények így edzettebbé válnak. Túl gyakori locsolással a víz kiszorítja a levegőt a talajból, így a gyökerek rothadásnak indulnak. Tehát a túl gyakori öntözés ugyanúgy káros a növény számára, mintha nem kapna vizet.
+1 Tipp
A locsolást a nyári nagy hőségben hajnalban érdemes elvégezni. A nappal felhevült, meleg talajon a víz akár egy harmad része is elpárologhat. Ez nemcsak vízveszteséggel jár, de a nedves, párás közeg kedvez az esti órákban aktív meztelen csigáknak, illetve a gombabetegségeknek.